Több mint 1400 kilométert meghaladó távolságot átszelő csatornák és csővezetékek kezdték meg pénteken ontani Kína leghosszabb folyójának, a Jangcénak a vizét a szomjazó északi országrészbe.

A hosszú évek óta épülő cső- és csatornarendszer egy újabb, központi szakaszának elkészülte jelentős állomása az ország dél-észak irányú "folyóeltérítési" programjának, amely az eddigi legnagyobb ilyen kísérlet Kínában, és az egyik legdrágább beruházás is egyben. Becsült költsége 500 milliárd jüan, vagyis 20 ezer milliárd forint.

A teljes csatornarendszer három nyomvonalon szállítja a szárazabb északi országrészbe a nagy kínai folyók vizét, a keleti útvonalon már tavaly óta áramlik az éltető víz Santung tartományba. A nyugati csatornahálózat kiépítése még nem kezdődött meg, a pénteken üzembe helyezett középső szakasz a közép-kínai Hupej tartományból, a Tancsiangkou víztározótól indul és 1432 kilométeren át vezet a fővárosig.

E szakasz 11 év alatt épült meg több mint 8000 milliárd forintnak megfelelő összegért, s létrehozása érdekében 330 ezer embert telepítettek át. A pénteken megindult víz várhatóan 15 nap alatt jut el Pekingbe és térségébe. E középső - és egyben központi - csatornarendszer évente 9,5 milliárd köbméter vizet lesz képes eljuttatni a száraz északi régiókba, köztük a Honanban, Hopejben, a fővárosban és Tiencsinben élő körülbelül százmilliós népességnek.

A pekingiek vízvezetékeibe évente több mint 1 milliárd köbméter víz érkezik majd, ez egyharmadát jelenti a több mint 21 milliós város éves fogyasztásának. A fővárosnak jelenleg 3,6 milliárd köbméter vízre van szüksége egy évben, de saját forrásból az elmúlt évtizedben 2,1 milliárd köbmétert tudott csak fedezni. A többit a föld mélyéből és a szomszédos tartományokból pótolják.

A föld alatti vízkészletek túlzott mértékű megcsapolása következtében a víz szintje 1998-hoz képest közel 13 méterrel visszaesett, a láncreakciók a növényzet pusztulásához, földcsuszamlásokhoz vezettek. Egy erősebb szélvihar például az idén több mint 5 ezer fát döntött ki - s a szakemberek ezt is a megváltozott adottságok rovására írják. Úgy vélik, a Jangce vize ugyan sokat segít majd a fővárosiakon, csökkenti a környezetre háruló nyomást, de önmagában nem oldja meg a vízellátást.

Pekingnek a Jangce folyó vízével történő ellátása a kínaiaknak több évtizedes álma, már Mao Ce-tung néhai kommunista vezető is beszélt róla.

Forrás: MTI