Az Egyesült Államok elitje fényes diadalként élte meg, hogy az amerikai szisztéma 25 éve legyőzte a szovjetet, ami a másik oldalon természetesen súlyos sérüléseket okozott. A gond az, hogy egyes amerikai vezetők szeretnek sót önteni ezekbe a sebekbe.

Ha Vlagyimir Putyin orosz államfőt, Szergej Lavrov külügyminisztert vagy Jens Stoltenberget, a NATO főtitkárát hallgatja az ember, akkor az az érzése támadhat, hogy visszakerült az 1980-as évekbe - írja John Simpson, a BBC külpolitikai szerkesztője. A hidegháború idejére jellemező, óvatosan adagolt szembenállást tapasztalhatja. Jó példa erre, hogy az amerikaiak nem adnak ugyan támadó fegyvereket az ukránoknak, de erősen gondolkodnak rajta.

Folyik az süketek párbeszéde, amelyben kölcsönös vádak és tagadásaik hangzanak el. A színjáték része a megjátszott felháborodás, sokk és düh, továbbá az erődemonstráció. Orosz repülőgépek megközelítik a nyugati államok légterét, ahol közel kerülnek a NATO gépeihez. Reális a veszély, hogy egy orosz pilóta rossz gombot nyom meg vagy félreért valamit, és bekövetkezik valamilyen végzetes baleset, például lelőnek egy polgári utasszállítót.

Miért hagytuk, hogy így legyen?

Az elmúlt egy év egyre éleződő kelet-nyugati konfliktusának gyökerei a BBC szakírója szerint a Szovjetunió összeomlásában, illetve a KGB szervezte 1991. augusztusi Gorbacsov-ellenes puccskísérletben keresendők. A hatalomátvétel napjaiban teljes káosz alakult ki. A kormány nem működött, a köztisztviselők nem mertek bemenni a munkahelyükre, a rendőrség vezetői nem mertek beavatkozni. A gazdaság az összeomlás határán állt.

A nyugati politikusok pánikban voltak. Különleges megbízottakat küldtek Moszkvába, hogy tárgyaljanak az egyetlen legitimnek tekinthető és még hivatalban lévő vezetővel, Borisz Jelcinnel. Ebben a helyzetben mindent megígértek neki. Magánbeszélgetéseken azzal kecsegtették, hogy ha megbuktatja a puccsistákat, és átveszi az ország irányítását, akkor a Nyugat barátként és szövetségesként fogja kezelni Oroszországot.

Nem mindenki gondolta azonban ezt komolyan. Az USA katonai-ipari komplexumának irányítói nem akartak barátságot a néhai ideológiai ellenséggel, mert nem bíztak benne és féltették a hidegháborúban megszokott zsíros üzleteiket.

Döglött oroszlán

A puccs bukása után győzelmi hangulatba került a washingtoni elit. Az amerikai rendszer legyűrte a szovjetet - hangoztatták sokan külön élvezve, hogy még jó párat belerúghatnak a döglött oroszlánba. A volt szovjet blokk országait és a széteső Szovjetunióból kiváló balti államokat arra bátorították, hogy lépjenek be a NATO-ba. Ezzel a katonai szövetség Oroszország határaihoz ért.

Gyorsan feledésbe merültek azok az ötletek, hogy a NATO-ból és a volt Varsói Szerződésből egy közös védelmi blokk alakuljon ki. Fel sem merült, hogy a Nyugat a gazdasági összeomlással szembesülő oroszokon egyfajta új Marshall-segéllyel segítsen. Mindezek nyomán nem véletlen, hogy amit az egyik oldalon diadalként éltek meg, azt a másikon szégyenteljes vereség volt, és az oroszok sokszor úgy éreztek, hogy a Nyugat lépései - például a NATO bővítése - csak sót öntenek a sebeikbe.

Adok-kapok

Ilyen előzmények után robbant ki tavaly az ukrán válság, miután az akkori oroszbarát elnök, Viktor Janukovics nem írta alá az EU-val a társulási megállapodást. A oroszok és az ukránok valaha olyan viszonyban voltak, mint az angolok és a skótok, ehhez képest a kijevi tüntetők azt követelték, hogy országuk lépjen be az EU-ba és a NATO-ba.

A fejlemények ismertek: Janukovicsot elzavarták, amit Putyin puccsként interpretált, elcsatolták az orosz többségű és magát mindig Oroszországhoz tartozónak tartó Krím félszigetet és háború robbant ki Délkelet-Ukrajnában az oroszbarát szeparatisták és az ukrán hadsereg között. A Nyugat gazdasági-politikai szankciókat vezetett be Moszkva ellen, mondván: a Kreml támogatja Ukrajna szétszakítását.

Most mi lesz?

Kizárt, hogy a Krím valaha visszakerül Ukrajnához, a délkelet-ukrajnai helyzet megoldhatatlannak látszik, a felek a cikk elején említett hidegháborús stílusban kommunikálnak egymással. Van-e békés kiút ebből a zsákutcából vagy tartósan visszatér az egyszer már véget ért hidegháború?.

Simpson a múlt héten Moszkvában járt, és igencsak meglepődött azon, amit ott tapasztalt. Vlagyimir Putyin legközelebbi munkatársai egyáltalán nem voltak harcias hangulatban. Ahelyett, hogy a Nyugattal szembeni dühüknek adtak volna hangot, igazán aggódtak azon, hogy a helyzet még a mostaninál is rosszabbra fordulhat, tartanak attól, hogy az orosz gazdaság kilátástalan helyzetbe kerül.

Lehetetlen megjósolni Putyin lépéseit és az orosz vezetés nyilván el akarja kerülni, hogy megalázzák, ám mindent egybevetve kiutat akarnak a mostani helyzetből. Az európaiak Oroszország közelsége és gazdasági érdekeik miatt nyilván ugyanebben érdekeltek. Barack Obama amerikai elnök jó eséllyel azt szeretné, ha elnöki teljesítményei közé kerülhetne jó pontként az ukrán válság megoldása. Csak amíg a szándékokból tettek lesznek, addig ott a kockázat, hogy az a bizonyos orosz pilóta véletlenül valami jóvátehetetlent tesz...

Forrás: napi.hu Kattintson ide...