Ellenőrizhető-e a kettős felhasználású technológiák kidolgozásának folyamata? Ismeretes, hogy ezek a technológiák felhasználhatók nukleáris fegyver kidolgozására. Egyes szakértők mégis úgy vélik, hogy van recept a tömegpusztító fegyverek elterjedése ellen.

Az egyik lehetőség: a Nemzetközi Atomenergia Ügynökséggel (NAÜ) karöltve egy olyan zárt központ létrehozása, ahová beérkezne valamennyi információ a legfejlettebb országok hírszerzésétől és technikai szolgálataitól. Maga az ügynökség évek óta különösebb eredmény nélkül próbálkozik azzal, hogy kihasson a nukleáris fegyverek kidolgozásában érdekelt országokra.

Időközben a hagyományos „nukleáris ötös” formáció - amelynek a Szovjetunió, az Egyesült Államok, Nagy-Britannia, Franciaország és Kína volt a tagja - régóta megváltozott. India, Pakisztán, Észak-Korea közölte, hogy rendelkezik ilyen bombával. Az a vélemény, hogy Izraelnek is van atomfegyvere. Azok között, akik igényt tartanak a nukleáris fegyverekre, említik Brazíliát, Törökországot, Egyiptomot és persze Iránt.

Kell-e egyáltalán dramatizálni a nukleáris klub ilyen mérvű kibővülését? Oleg Dvojnyikov szakértő válasza első pillanatra meglehetősen különös:

Ha abból a logikából indulunk ki, hogy az atomfegyver a visszatartás, az elrettentés eszköze, amely éveken át biztosította a világbékét, akkor nem is olyan rossz a helyzet, Elgondolkodhatunk azon, hogy megtörténtek volna az ismert konfliktusok, ha Irak, Szíria vagy Szerbia rendelkezik nukleáris fegyverrel?

Objektív folyamat, hogy a tömegpusztító fegyvert birtokolni kívánó országok köre egyre nő. Ezek az országok a feszültség növekedése, a globális gazdasági problémák fokozódása kapcsán biztonságuk garanciájának tekintik az ilyen fegyvereket. Az más kérdés, hogy óriási veszélyt jelent az egész világ számára az alacsony technológiai színvonal, a politikai bizonytalanság, és annak a lehetősége, hogy az atombombák terroristák kezébe kerülhetnek.

Vlagyimir Dvorkin orosz szakértő arra hívja fel a figyelmet, hogy napjainkban 22 ország hagyja figyelmen kívül a nukleáris fegyverek elterjedésének megakadályozásával kapcsolatos jegyzőkönyveket, nem ratifikálja ezeket az okmányokat. Ez nem csak a jövőre vonatkozó terveikre irányítja a figyelmet, hanem arra is, hogy a munkálatok már aktívan folynak. Képes lenne ezt a tendenciát megtörni egy új, a NAÜ-vel párhuzamos struktúra kialakítása?

Vlagyimir Avercsev politológus nem derűlátó a helyzet értékelésekor:

Nagyon elképzelhető, hogy a nukleáris fegyverrel rendelkező országok hírszerző szervei között létezik információcsere. Ezért nem hinném, hogy különösebben sikeres lenne az a projekt, amely értelmében egy nemzetközi központban gyűjtenék össze az összes információt, beleértve a hírszerzéstől származó anyagokat is.

Ennek ellenére az európai elemzők remélik, hogy sikerül megtalálni azokat a mechanizmusokat, amelyek segítségével felfedhetők a nukleáris technológia kidolgozásának jelei olyan államok esetében, amelyeknek nem rendelkezhetnek ilyen technológiákkal. A kérdés azonban az, hogy mi a teendő, ha ezek a „megbízhatatlan” országok már eljutottak a „vörös vonalhoz”? A nyugati politikusok ilyen esetben többnyire erőszakos jellegű preventív intézkedéseket emlegetnek. Csakhogy ezek az intézkedések önmagukban nem okoznak-e majd nagy tragédiákat?

Forrás: ruvr.ru