A NATO a kibernetikai biztonság terén átfogó hadgyakorlatokat készít elő. A forgatókönyv szerint agresszorként egy afrikai ország szerepel, de magánbeszélgetésekben a tömb képviselői beismerik, hogy valójában orosz, kínai vagy iráni hackerek feltételezett támadásainak visszaverésére készülnek.

A Kommerszant orosz lap cikkében rámutat, hogy az orosz Védelmi Minisztérium nemrégiben tendert írt ki az információs biztonsággal foglalkozó kutatásokra. Az orosz katonai hatóságot elsősorban az antivírus rendszerek, a hálózati védelem megkerülésének módszerei és eszközei érdeklik. A résztvevők olyan orosz polgárok lehetnek, akiknek megvan a megfelelő képzettségük és a belső motivációjuk az ország érdekeit szolgáló átfogó tudományos és műszaki feladatok megoldására. A témát Alekszandr Piszemszkij szakértő folytatja.

- Nem hinném, hogy ésszerű dolog lenne, ha a NATO gyenge potenciális ellenfélként kezelné Oroszországot. Annál is inkább, mert országunk mindig is híres volt az okos emberekről. Az IT-technológiák, a csúcstechnológiák nálunk elég jól fejlődnek. Egyebek között az állami szektorban is. Az oroszországi hackereket az egész világon ismerik. Ez a tapasztalat, valamint az üzleti szervezetek és az állam által folytatott fejlesztések növelik a NATO számára a kockázatot. Oroszországnak természetesen vannak tervei a különféle kibertámadások leállítására, a válaszreagálásra. De mindenképpen szükség van pótlólagos - mind szervezeti, mind pedig technikai - befektetésekre.

A kiberháborúhoz tartoznak a pszichológiai támadások is. Nemrégiben ilyen támadás áldozata lett az Egyesült Államok, amikor a WikiLeaks portálon óriási mennyiségű titkos anyagot publikáltak. Több szakértő a jelenkori kiberháború példájának tartja az úgynevezett „arab tavaszt”, a forradalmak sorát a közel-keleti országokban. Ezek a forradalmak véres polgárháborús konfliktusokat idéztek elő. Alekszandr Vlaszov szakértő rámutat:

- Én itt nem a kiberfegyverről beszélnék, hanem a jól megszervezett és igen nagyszabású szervezett pszichológiai akcióról. Ezt valóban alaposan elvégezték az „arab tavasz” ihletői és szervezői. Ha a kiberfegyvert széleskörűen értelmezzük, ide tartoznak a különféle információs támadások is: minden, ami az ideológiai háborúval volt kapcsolatos a Szovjetunió idején, egészen a lehetséges ellenfél lakossága nagy csoportjainak demoralizálásáig. Szerintem,mi onnan kerültünk fel a NATO fő ellenfeleinek a listájára. Az már nem fontos, hogy kiberellenfélként vagy csak egyszerűen ellenfélként.

Forrás: ruvr.ru