A Terminátor-filmekből ismert tulajdonságokkal ruháznának fel egyes katonai eszközöket.

A védelmi szférán belül dolgozó amerikai kutatók egy csoportja bejelentette, hogy elérték az első eredményeket az önjavító és gyorsan átalakuló anyagok kifejlesztése terén, amelynek révén idővel megvalósítható lenne a Terminátor-filmekből ismert egyes tulajdonságok alkalmazása. Ettől persze még picit messze vagyunk, az eddigi lépések azonban azt jelzik számunkra, hogy nem lehetetlen a cél elérése.

Az Army Combat Capabilities Development Command (CCDC) kutatólaboratóriumában hosszabb ideje dolgoznak a szakemberek az új anyagok kutatásán. A Texas A&M Egyetemmel összefogva bukkantak egy olyan, epoxi-alapú példányra, amely a 3D-nyomtatást követően is több alkalommal gyorsan átalakítható, emellett pedig önjavító jelleggel is bír. Vagyis a jövőben a kisebb-nagyobb sérülések automatikus, emberi beavatkozás nélküli kiküszöbölése valósággá válhat, legalábbis az erre alkalmas polimerek esetében.

Példaként hozzák fel a T-1000 típusú terminátor folyékonyfém-külsejét, amely a második filmben hasonló tulajdonságokkal ruházta fel a főgonoszt, ez pedig nyilván nagyon hasznos lenne a különböző drónok és egyéb, szintén katonai alkalmazásra szánt, már pilóta nélküli repülők és további eszközök esetében. Nyilván a valóság eltér majd a filmben látottaktól, az első adatok azonban mindenképpen bizakodásra adnak okot.

A polimereknél az egymáshoz kapcsolódó elemeken, pontosabban a kapcsolódások számán múlik, hogy puhább vagy keményebb anyagot kapunk. Korábban komoly problémát jelentett, hogy a 3D-nyomtatás alkalmazása esetén nem igazán tudtunk olyan végeredményt biztosítani, amely egymás után többször könnyen átalakulhatott az egyéb alakzatokba és a külső stimulusok száma is erősen korlátozott volt.

Viszont a most előállított példánynál már sikerült a hő és a fény hatására gyorsan átalakuló, illetve önmagát kijavító (helyreállító) verzióval előállni, amely megadja a megfelelő alapot a munka folytatására. Tekintettel arra, hogy kifejezetten olyan projektről van szó, amely távoli célokat fogalmaz meg, a sikeres lezárásra az elkövetkező 30-50 évben kerülhet majd sor, ez azonban nem tántorítja el a résztvevőket a folytatástól.

A jövő tehát olyan robotokat hozhat el, amelyek még ritkábban igénylik majd a közvetlen emberi irányítást és beavatkozást, ezzel egy időben pedig jóval ellenállóbbak és tartósabbak lesznek.

Forrás: sg.hu / army.mil