Az RW Aur A rejtélyes halványodásokon ment át az elmúlt években, miközben vastartalma az először mért 15-szörösére növekedett.

Bár a Naprendszer bolygóinak jelenlegi pályái stabilak, ez nem volt mindig így, sőt, ha a csillagászok elméletei helyesek, rendszerünk hajnalán kifejezetten nagy volt mozgolódás a bolygók között. És ahogy egyre több Naprendszeren kívüli bolygórendszert fedezünk fel, ezek esetében is egyre gyakrabban merül fel, hogy aktuális pozíciójuk vándorlás eredménye lehet, jelenlegi helyükön ugyanis meglévő ismereteink szerint nem keletkezhettek adott típusú bolygók (például csillagukhoz rendkívül közel keringő gázóriások).

A bolygók vándorlása és gravitációs kölcsönhatásai nyomán pedig időnként az is előfordul, hogy egy-egy égitest egyszerűen belezuhan csillagába. Jelenleg már több olyan csillagot is azonosítottak a szakértők, amelyek összetételük alapján valószínűleg planétákat „ettek”. Most pedig úgy tűnik, hogy sikerült menet közben elcsípni, ahogy egy csillag széttépi és magába rántja bolygóját. Egy több évre elhalványuló ismert csillag ugyanis hirtelen 15-ször annyi vasra tett szert, mint amit a korábbi megfigyelések sugalltak.

Az RW Aur nevű rendszer két Naphoz hasonló csillagból áll, amelyek azonban sokkal fiatalabbak saját csillagunknál. A nagyjából 10 millió éves rendszerben ezért még mindig megfigyelhetők a csillagokat körülvevő gáz- és porkorongok, amelyekben a bolygók és kisebb égitestek formálódnak. Az anyagkorongokban először kisebb anyagcsomók képződnek, amelyek aztán ütközések és egymáshoz tapadások útján nőnek bolygócsírákká, hogy aztán további ütközések nyomán bolygókká nőjenek.

Bár az RW Aur-ban bolygókat egyelőre nem sikerült megfigyelni, a megfigyelések alapján világos, hogy az elmúlt években valami különös vette kezdetét a rendszerben. 2011-ben és 2014-ben az RW Aur A jelű csillag rendkívüli módon elhalványult. A csillagászok először azt hitték, hogy gázfelhők lehetnek a háttérben, ugyanis távcsöves vizsgálatok során gázáramlást azonosítottak a B jelű csillag anyagkorongja és az A jelű csillag között.

2017-ben azonban ismét elhalványult a csillag, és az észlelési adatokból ekkor már inkább úgy látszott, hogy valami csillaghoz közeli, sűrűbb tömeg felelhet a fényváltozásokért, nem pedig a megfigyelők és a csillag közé benyomuló gázfelhők, ahogy azt korábban feltételezték. A rejtély megfejtése érdekében a kutatók a Chandra űrtávcsővel is vizsgálni kezdték a rendszert, és rövidesen szokatlanul nagy mennyiségű vasat azonosítottak az A csillag koronájában.

Ami azért rendkívül furcsa, mert a korábbi észlelések alapján az RW Aur A kevesebbet vasa tartalmazott, mint a Nap. Az új adatok viszont 15-szörös vasmennyiséget jeleztek a korábban mérthez képest, amire a szakértők szerint az a leglogikusabb magyarázat, hogy a csillag széttépett és éppen felemészt egy méretes bolygócsírát.

Ez a teória egyszerre magyarázza meg az elhalványodásokat és a vastartalom növekedését is. Ha a halványodást még párszor sikerül megfigyelni, és közben a vas mennyisége is növekedést mutat, megerősítést nyerhet a teória. És ha ez összejön, ez lehet az első közvetlen bizonyíték arra, hogy a formálódó égitestek időnként valóban csillagukban kötnek ki.

Forrás: ipon.hu / arstechnica.com / iopscience.iop.org