„És érthetetlen, hogy mindig így lesz ezután.” Különböző veszteségeink feldolgozásának küzdelmességében, fájdalmában, legyen az szeretteink elvesztése, életünk fontos helyszínének, szereplőinek elhagyása, vagy álmaink szertefoszlása, egyek vagyunk, mi emberek. A gyász több síkú és egyetemes. A gyászmunka hosszú és gyötrelmes folyamat, amihez enyhülést nyújthat a gyász közösségben való megélése, vagy akár a költészet, a zene, a művészet is.

A Pannon Filharmonikusok október 29-i hangversenye és az azt megelőző közös mécses gyújtás adhat lelki kapaszkodót is, de egyben olyan helyszínt is kínál, amelynek a felkeresése talán pótolhatja azon távoli nyughelyek előtti főhajtást, amelyekhez a járvány miatt az idei Halottak napján, Mindenszentek ünnepén sokan eljutni nem tudnak.

József Attila egy kevésbé ismert, 1935-ben született, Ajtót nyitok című versének egyetlen sora képes azt a felfoghatatlan, transzcendens időtlenséget kifejezni, amit mély gyászban érzünk.

„Nem fáj, de meg sem érinthettem, / nem láttam holtában anyám, / nem is sirtam. És érthetetlen, / hogy mindig így lesz ezután.”

Az elmúlással való szembesülés érzésének leírására jó pár művet ismer a zenetörténet is. Ezek közül kiemelkedik Wolfgang Amadeus Mozart Requiemje, kivételessége abban is megmutatkozik, hogy egy templom áhítatos miliőjéhez épp úgy igazodni képes, mint egy impozáns koncertteremhez. Jóllehet, a mű szinte senki számára nem hat újdonságként, azon remekművek közé tartozik, melyek újra és újra mondanivalóval bírnak, így az ember kívánja az időről időre történő találkozást velük. Mozart Requiemjét ráadásul megannyi legenda övezi, s ez még inkább különlegessé teszi. S bár a zeneirodalom több száz requiemet számlál, a halálélmény kapcsán inkább az ismert, kultikus zenéket keressük az emlékezéshez.

Az esten szólistaként Zemlényi Eszter szoprán, a rangos Fischer Annie zenei ösztöndíj többszörös kitüntetettje, a pécsi születésű Megyesi Schwartz Lúcia alt, aki az I. Nemzetközi Barokk Énekverseny első díjasa volt, Megyesi Zoltán Simándy József-díjas tenor, valamint Cser Krisztián basszus, a Magyar Ezüst Érdemkereszt kitüntetettje, lép fel a Kodály Központ hangversenytermének színpadán.

A művet az idén októberben 5 éve alapított Pannon Filharmonikusok Fesztiválkórus előadásában hallgathatjuk meg, karigazgató Dobos László és Vass András, vezényel Bogányi Tibor vezető karmester.

A hangversenyen azonban egy másik, ma élő salzburgi mester, Klemens Vereno Londoni vázlatok – Mozart metamorfózisok zenekarra című alig ismert műve is hallható lesz. A hatvanas éveiben járó termékeny komponista és egyetemi tanár ezen alkotásában éppen saját elődjét, Mozartot szemléli.

Az elhangzó zenekari művében Mozart dallamainak dialógusát hallhatjuk. A témák kölcsönhatásba kerülnek egymással, alakítják egymást, tehát voltaképpen megszólal mindaz, ami Mozart zenéjének befogadása után a hallgató fejében, lelkében történik.

A zenekar felhívta a figyelmet arra, hogy a 19.00 órakor kezdődő hangverseny előtt, 18.00 órától van lehetőségünk arra, hogy vagy a saját, vagy a helyszínen a szervezők által biztosított mécsesünket elhelyezzük a Kodály Központ bejárata előtti márványpadokon. Bárki, aki az ünnepi hangversenyre ellátogat, érkezéskor lángot adhat egy mécsesnek, amely a koncert alatt odakinn a közönség hozzátartozóit megidézve ég el, ezzel téve igazán meghitté az emlékezés pillanatait.

Hagyományosan a zenekar is gyertyát gyújt néhai tagjai és elhunyt szerettei emlékére. A Pannon Filharmonikusok a 2020. márciusában elhunyt Peskó Zoltán karmester és zeneszerző, a zenekar egykori zeneigazgatója emléke előtt tiszteleg.

A Pannon Filharmonikusok tájékoztatta a közönséget, hogy a Kodály Központban, a zenekari próbatermektől  a hangversenyteremig érvényben lévő, gondos biztonsági intézkedések mellett várják a zenebarátokat.

A hangverseny előtti torlódások elkerülése érdekében a zenekar kéri, hogy aki teheti, előzetesen a Kodály Központ jegypénztárában vagy a jegymester.hu oldalon váltson jegyet.

Forrás: Pannon Filharmonikusok