Platón szerint az emberiség arra ítéli önmagát, hogy higgyen a bizonytalanság, a csalóka látszat világának. Nagyon jó példa erre Platón barlang-hasonlata. Átvitt értelemben a magyar ember is egy barlangban lakik.

Platón barlang-hasonlata:

Egy barlangban emberek élnek, mind a barlang falához láncolva, úgy, hogy csak egy irányban láthatnak, a barlang hátsó fala felé. A barlang hátsó falán időről időre mozgó árnyékok jelennek meg, és hangok is hallhatók. A barlangban megláncolt foglyok sohasem voltak a barlangon kívül, s ők az árnyékokat tekintik a világnak. Az árnyékok viszont úgy keletkeznek, hogy a barlang bejárata előtt egy nagy tűz ég, és amikor a tűz és a barlang bejárata között emberek mennek el vagy mozognak, akkor a barlangban élők ezeknek az árnyékát látják a barlang hátsó falán. Ha egy napon a barlang foglyai közül az egyik kiszabadul és meglátja a valós világot, a vakító napfényben először káprázik a szeme, nehezen ismeri fel a helyzetet, és inkább visszamenne a barlangba. De amint a szeme hozzászokik a világossághoz, rájön, hogy egészen mostanáig az illúziók világában élt, azt sem tudta, hogy létezik a Nap. Ha ezek után megsajnálná a barlangban maradt többi foglyot, és visszamenne a barlangba, hogy az ottaniakat felvilágosítsa a valódi világról, esetleg megpróbálná őket kihozni a barlangból, akkor a foglyok nem hinnének neki, talán őrültnek is tartanák, esetleg megpróbálnák megölni.

Ezt visszafordítva a mai magyar valóságra: az emberek többsége már a saját barlangjában él és nem akarja elhinni, hogy létezik egy jobb jövő egy szebb, boldogabb igazabb élet. Ül a barlangjában, nézi a tv-t és az hiszi, hogy ez így szép és ez így jó. Azt hiszi igaz amit él a barlangban, lát a tv-ben. Az emberek az érzéki világ illúzióinak a csapdájában élnek, éppen úgy, mint a barlangban tartott foglyok.

A magyar ember vadul és elszántan figyelmen kívül hagyja a rettenetes világot, amelyben él, nem érdekli egy jobb világ lehetősége, elhiszi a megélhetési politikusok szövegeit. És lássuk be a magyar politikai palettán szereplő politikusok, pártok nagy részének egy felelősen gondolkodó ember nem hisz, vagy csak nagyon feltételes módban hallgatja a mainstream szócsövet. Elhitték, mint a barlanglakók, hogy ezeknek így kellett lennie, nem lehetett másként, ez volt nekünk a lehető legjobb. Elhittük a szocializmust, elhittük a rendszerváltást, elhittük a privatizációt, elhittük a devizahitelt, elhittük a covidot, a háborút, hogy közpénzeket jól használják fel, hogy a sok-sok törvény módosítás után jobb lesz majd nekünk…

Hát nem!

Mindig azt vallottam, ha csak egy ember kénytelen elhagyni az országot azért, mert megélhetési problémai vannak, akkor az a miniszterelnök mondjon le! A külföldön élő, dolgozó emberek már látták, élték a világ egy másik szegletét. Ők tudják, hogy van élet Magyarországon kívül is. Minden nap kénytelenek megélni az ausländer érzést, a kitaszított hazafi gondolatát még akkor is, ha többet keres, mint itthon.

Sajnos ezek az emberek a hasznot, az értéket egy másik nemzetnek teszik, nem az anyaországnak. Én úgy gondolom minden külhonba szakadt magyar ember egyből haza jönne, ha az életfeltételek adottak lennének itthon. Sajnos a mindenkori kormányoknak nem a nemzet felemelkedése volt a célja, hanem saját zsebük tömése, megélhetése. Nem mondok újat, hogy ez kiterjedt a családtagokra és a haverok zsebeinek a tömésére is. És van egy fontos dolog is, ami konteónak (conspiracy theory – összeesküvés-elmélet) tűnhet.

Orbán Viktornak nincs annyi esze, hogy ezt ilyen módon keresztülvigye. Orbán Viktor nem egy (i)sten egy géniusz, egy favorit. Ehhez segítség kell, tanácsadók, ötletelők… „ Az igazi hatalom mindig a trón mögött van.” Sajnos addig nem lesz itt sikeres rendszerváltás, ameddig ezeket az embereket el nem távolítják a „trón mögül” és nem lesz egy igazi nemzeti kormány a „trónon”. Ahogy én látom - ilyenre jelenleg csak a Mi Hazánk Mozgalommal van esélye a nemzetnek.